Feltesszük, egy igazán hagyományos disznóölés a fogópálinkával kezdődik. Feltesszük, de egyáltalán nem állítjuk, így lehetett ez Benkőbokorban, a Joób Olivér Szeretetintézmény központjában is. 

Hiszen a bő másfél mázsás disznó beteljesítette sorsát és egy reggeltől estig tartó folyamat végére hurka, kolbász, toros káposzta, húsleves, tepertő és zsír formájában először udvarra, majd konyhába és végül asztalhoz ültette a Joób Olivér Szeretetintézmény, az Oltalom Szeretetszolgálat munkatársait és családtagjaikat, illetve a kertvárosi evangélikus gyülekezet tagjait is.

Az ötlet, hogy szervezni kellene egy disznóölést nyilván korábbi, az első megvalósítása tavalyi, az idei meg igazán jól sikerült csapatépítésnek is felfogható. Ahol reggeltől, késő délutánig szívesen maradnak, ahol kibírják, sőt jól viselik az egymás tudományának „cikizését”, de inkább dicsérgetését, ahol még arra is sort kerítenek, hogy a honi disznóölés fortélyait az amerikai önkéntesekkel is megismertessék, sőt megszerettessék, ott csapat alakul a javából.

Azt persze meg kell jegyezni, hogy ennek a farsangi, „csapatépítő” disznónak nem nagyon maradt tartósítandó része. Reggeltől estig, a készítés sorrendjében fogyott tepertőként, torosként, húslevesként, kolbászként és hurkaként, hogy később mosoly, jókedv  dalolászásként szolgálja a jelent és jövőt.

Apropó: jövőre veled, ugyanitt újra itt.

Kapcsolódó galériák:

Csapatépítés a Benkőbokorban